Színpompás odúlakók – a szalakóták

Hazánk egyik legszínesebb, élénk tollazatú madarának európai állománya az intenzív fajvédelmi tevékenységeknek köszönhetően stabilizálódni látszik, fennmaradása érdekében azonban további felmérések és intézkedések szükségesek. A Szent István Egyetem kutatói ennek kapcsán arra keresik a választ, hogy a fészkelőhelyek és a madárszülők jellemzői miként befolyásolhatják a költés sikerességét és a fiókák életképességét.

Az Európa-szerte veszélyeztetett szalakóta védelme érdekében elengedhetetlen, hogy az egyedek viselkedését és életmenetét a lehető legpontosabban megismerjük. A Szent István Egyetem (SZIE) Állattani és Állatökológiai Tanszékén 2016 óta folynak a fajjal kapcsolatos kutatások.

A hazai vizsgálatokra és terepi megfigyelésekre nagyjából májustól augusztusig van lehetőség, hiszen nyár végén a szalakóták hamar délre indulnak, a telet pedig az afrikai kontinens Egyenlítőtől délre eső területein, Botswana térségében töltik. Ezt követően csak igen későn, nagyjából április végén, május közepén térnek vissza korábbi fészkelőhelyükre, ami akár pontosan ugyanaz az odú is lehet, amelyben előző évben is sikerrel költöttek.

A lehetséges fészkelő- és táplálkozóterületek ugyanakkor Európa-szerte fogyatkoznak. A magányos fák és fasorok, továbbá a könnyen odvasodó puhafa fajok egyre korlátozottabban állnak a szalakóták rendelkezésére, melynek hátterében az intenzív mezőgazdasági művelés és az élőhelyek mesterséges átalakítása húzódik. Mindezek következtében a faj állománya a 20. század végére erőteljesen megfogyatkozott, hazánkban 1998-ban mindössze 300-600 pár szalakóta fészkelt.

E folyamatok ellensúlyozására a természetvédelmi szakemberek mesterséges költőládákat helyeztek ki, hogy segítsék a faj fészkelését, szaporodását. A módszer hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy hazánk szalakótaállománya azóta 1500-1600 párra nőtt, melyek több mint kétharmada mesterséges odúban fészkel.

Ilyen mesterséges odúkban költő szalakótákkal kapcsolatosan gyűjtött adatokat Sarlós Dávid, a SZIE Biológiatudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója, aki Dr. Herényi Márton témavezetésével végzi kutatásait a Borsodi-Mezőségben és a Felső-Kiskunságban.

Eredményeink szerint a hosszabb szárnnyal rendelkező hím szalakótáknak nemcsak több tojásuk lett, de a kikelt fiókáik száma is magasabb volt. Ezen kívül a jobb kondícióban lévő hím madaraknak több fiókája repült ki, és ezek jobb kondícióval is rendelkeztek. Azt is megfigyeltük, hogy a költést később kezdő szalakóták fiókáinak hosszabb volt a szárnya a kirepülés idején, ami arra utal, hogy etetésük idején több táplálékul szolgáló bogár és egyenesszárnyú állhatott rendelkezésre

– meséli a fiatal kutató, aki idén nyáron a születési fészek és az első költőhely közti távolság (diszperzió) vizsgálatával folytatja kutatásait.

A terepi munkálatok során Dávid azt is többször megfigyelte már, hogy ugyanazt az odút egyszerre akár több madárfaj is kinézheti magának, így a tollasok közt olykor komoly csetepaté alakulhat ki. A szalakóta ilyenkor határozott támadásba lendül és érdes hangon rikácsolva mutatja meg, ki az úr a háznál. Ezzel a határozott viselkedésével az általa kinézett odúból gyakran lakoltat ki éppen költésben lévő seregélyeket fiókáikkal együtt, de nem riad vissza más fajok képviselőitől sem. Május 9-én déltájban például a megfigyelt szalakóták egy költéshez készülő vörös vércse párt üldöztek el a kinézett odú közeléből, amit a madarles.hu egyik webkameráján keresztül élőben is lehetett követni.

Amint a faj sikeresen odút foglal, a 3-5 tojásból álló fészekaljon mindkét szülő kotlik. A fiókák 18-19 nap elteltével kelnek ki, majd 25-27 napos korukban hagyják el az odút. Az Afrikába repülő szalakótáknak azonban ezután számos nehézséget kell leküzdeniük, hiszen a klímaváltozás, a táplálékhiány, valamint a pihenő- és telelőhelyek romlása mind komoly kihívást jelent számukra.

A legnagyobb gondot azonban a dél-európai, észak-afrikai és közel-keleti illegális vadászat jelenti, melynek következtében madarak tízmilliói tűnnek el minden évben teljesen nyomtalanul.

Bár a lelőtt madarakról a legtöbb esetben semmilyen információt nem lehet megtudni, az idei év magával hozott egy szomorú kivételt: egy videoüzenetből kiderült, hogy május elején egy magyar gyűrűvel és jeladóval felszerelt szalakóta is elpusztult Szaúd-Arábiában.

A május 9-i Vándormadarak világnapja a szalakótákhoz hasonló fajok védelmére, és a megőrzésükhöz nélkülözhetetlen nemzetközi együttműködés szükségességére szólított fel. Mint azt a globális kampány honlapján olvashattuk, a világnaphoz kötődően tavaly világszerte több mint 870 rendezvényt szerveztek, a madárbarátok azonban az idei évben csak teraszukról figyelhették meg az állatokat, vagy az online térben adhattak hangot a téma fontosságának.

A cikk a Varázslatos Magyarország fotós és természetvédelmi magazin 2020/2. számában jelent meg.