A hajó kikötött, a többszáz főre rúgó népes turistasereg egy emberként rohamozza meg a türkizkék vizéről híres Blue Lagoont, Málta egyik világhírű helyszínét. A kőlépcsőfokok feletti szűk ösvény zsúfolásig megtelt: a hőségben a legtöbben a kristálytiszta tengervíz felé igyekeznek, mások pedig a „kötelező” koktélokért állnak sorba a látszatra gyorsan összetákolt, zenétől dübörgő bódébárok előtt. A helyi fesztiválhangulat fontos része, hogy a hűsítő italokat pohár helyett egy esernyővel díszített, kibelezett ananászban adják ki, ami a tengerparti látképpel lefotózva azonnal megy is fel a közösségi médiába. De vajon mi a valóság a paradicsomi idill mögött?
A Blue Lagoonban készült képek többségén csak a türkizkék tenger, a fehér homokos tengerpart, a vakítóan kék égbolt és a tökéletes ananászkoktél látszódik, ahogyan az egyik helyi bódé oldalán is látható. A turisták túlnyomó többsége éppen azért vált jegyet egy ide látogató hajóra, hogy maga is átélje ezt a tökéletes pillanatot és az idilli, mindentől távol eső környezetben pihenje ki a stresszes munka fáradalmait.
A helyszínre érkezve gyorsan kiderül, hogy a várva várt látkép csak a főszezonon kívül lehet valóságos és az ember nemcsak a kék színek valóban ezernyi árnyalatában fog fürdeni, hanem a turisták áradatában is. A zsebkendőnyi homokos parton szinte lépni is alig lehet a fürdőzőktől, így igencsak trükközni kell a kompozícióval, hogy az ember elkészítse telefonjával a saját tökéletes, tömegek nélküli ananászkoktélos fotóját.
A legtöbben az első ingerekből és élményekből felocsúdva döbbennek rá, hogy szinte mindenki ugyanezzel a folyamattal kezdi a néhány órás ott tartózkodását, a kiüresedett, hőségben fonnyadozó ananászhéjak pedig ott hevernek a közelben napozók mellett is.
A móló felett egyébként túl sok bár nincs, a hamburgerezők és értékmegőrző szekrényeket bérbeadó bódé mellett talán hármat-négyet láttunk a 150 méternyi ösvényen. A Blue Lagoon Coctail Bar úgy hirdeti magát, hogy az ananászkoktél tőlük származik, a többiek csak tőlük lopták el az igencsak jövedelmező ötletet. A lájkvadász posztokra szomjazó, a csúcsidőszakban napi 8-10 ezer főre becsült turistaáradat igényei egyébként is elképesztőek: az egyik dolgozó elmondása szerint csak ő legalább 5-600 ananásznak vágja ki a közepét minden egyes nap.
A csendesnek hitt ékszerdoboz helyett zsúfolt és szeméttel teli, zajos látogatói élmény jut az ide látogatóknak. Kiemelt gond, hogy a bódék teljesen illegálisan működnek a Natura 2000 területen, a helyi online portálok alapján ugyanis az árusok évről évre önkényesen foglalják el a partszakaszt, a keletkező hulladékot pedig nem kezelik. A kapcsolódó természetvédelmi kezelési terv alapján 2016-ig kellett volna elvégezni egy terhelhetőségi vizsgálatot Gozo szigetére, ez azonban a mai napig nem történt meg. Nem csoda, hogy a Blue Lagoonnál rendszeresek a tiltakozások, amikor az aktivisták eltávolítják a napozóágyakat, napernyőket, és szigorú hulladékkezelési szabályokat, valamint a nagy hajók kikötésének és a hangos bódék működésének tilalmát követelik. Az ananászok, műanyag evőeszközök, csikkek és aludobozok mennyisége valóban megdöbbentő, tavaly júniusban például 22 gozói strandon több mint 100 tonna hulladékot szedtek össze.
A mólótól messzebb sétálva érdemes magunk mögött hagyni a hangoskodó tömeget, és a vad abráziós partfalak tetejéről megcsodálni a Blue Lagoon vizének ezernyi kék árnyalatát, saját kulacsunkból kortyolva a magunkkal hozott hűsítőt.
A cikk az Élet és Tudomány 2023/29. számában jelent meg a Beszélő képek rovatban. Szerző: Farkas Alexandra, Potyó Imre
tudomany.blog 