Kép

Virágról világgá szállni

Öt már kihalt, tizenkét további fajt pedig kihalással veszélyeztetettként tartanak számon Németország jelenleg ismert 189 lepkefaja közül, az elmúlt időszakban tapasztalt drámai csökkenés pedig várhatóan tovább folytatódik majd egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint. Ez a példa ráadásul egyáltalán nem mondható egyedinek, egyre több kutatócsoport jut ugyanis arra a következtetésre, hogy a méhek mellett a szintén fontos beporzónak számító lepkék száma is nagymértékben csökken szerte az egész kontinensen.

A napjainkban tapasztalható negatív lepketendencia a kutatók vélekedése szerint főként az intenzív mezőgazdasági termelés és az ebből következő tájhomogenizálódás számlájára írható, melyet kellően alátámaszt Jan Christian Habel és kollégáinak közelmúltban elvégzett vizsgálata is. Az Insect Conservation and Diversity folyóiratban idén közölt tanulmány szerzői 21 különböző német gyepterületen mérték fel az élőhelyek környezeti paramétereit és az ott élő lepkeközösségek jelenlegi állapotát, ahol a vizsgált szektorok közül 17 szomszédságában intenzív mezőgazdasági hasznosítás zajlott, négy közelében pedig természetközeli kezelés alá vett terület volt.

A kutatók összesen 24 faj 864 egyedét azonosították a 21 vizsgálati területen, melyek között a tágabb tűrésű fajok szinte minden szektorban fellelhetők voltak, a szűkebb tűrésűek azonban inkább csak a természetközeli gyepterületeknél fordultak elő. Az eredmények rávilágítottak, hogy az intenzív művelésnek alávetett, rendszeresen permetezett területeknél mintegy feleannyi lepkefaj csupán harmadannyi egyede mutatkozik, mint az extenzív hasznosítású, permetezetlen füves területek közelében.

Bár ezt a felmérést viszonylag rövid idő alatt és kizárólag Németország délkeleti gyepterületein végezte el a kutatócsoport, a kapott tendenciák Európa más területeire is igazak. A második világháború után ugyanis mindenütt kiemelt jelentősége volt a termésátlagok növelésének, amit sok helyen a mezőgazdaság intenzifikálásával, azaz nagytáblák létrehozásával, gépesítéssel és speciális kemikáliák alkalmazásával kívántak elérni. Ám mivel a növényvédő és gyomirtó szerek használata a lepkék lárváinak elpusztításával és a potenciálisan fontos nektárforrásaik kiirtásával is járt, a folyamat magával hozta az érintett területek biológiai sokféleségének csökkenését is.

Mivel az agrártájak ezzel párhuzamosan homogénebbé is váltak, az intenzív művelés mellett fennmaradó virágos élőhelyek egyre inkább összeszűkültek és távolabb is kerültek egymástól. Ily módon lecsökkent az elérhető erőforrások mennyisége és az egyedek kicserélődésének lehetősége is, ami mindenütt negatívan befolyásolta a helyi populációk túlélési valószínűségét. A kutatók eredményei szerint ugyanakkor a magas virágsűrűség mindenütt csalogató volt a lepkék számára, így virágos szegélyek létesítésével sokat tehetnénk e fontos beporzók fennmaradásáért.

Habel et al. (2019) Agricultural intensification drives butterfly decline. Insect Conservation and Diversity 12 (4) 289-295. Fotó: Potyó Imre

Cikkem eredetileg az Élet és Tudományban jelent meg.