A gumiabroncs ma már általában ipari úton előállított, szintetikus termék, ám a Közép-Amerikában őshonos kaucsukfa nedvéből készült természetes változatát már 3600 évvel ezelőtt is használták. A mai Mexikó területén élt olmék kultúra képviselői a fa nedvét lecsapolás után rugalmas anyaggá alakították, hogy aztán vízálló gúnyát, lábbelit vagy labdát készítsenek belőle. A sokoldalú anyagra az Európából érkező felfedezők is felfigyeltek, így a kaucsukfát hamarosan Délkelet-Ázsiába is áttelepítették.
Rugalmas molekulaszerkezete ellenére a természetes gumi igen törékeny: hőségben nyúlóssá és ragacsossá, hidegben pedig rideggé válik. Felhasználási lehetőségei az abroncsmárka révén jól ismert Charles Goodyear munkája révén szélesedtek ki, aki kén hozzáadásával érte el, hogy a termékek jobban ellenálljanak a hőmérséklet változásainak. Az 1930-as években aztán Wallace Carothers (1896–1937) feltalálta a neoprént is, aminek ipari előállítása már nem igényelt többé hektárnyi fákat, ráadásul tulajdonságai is könnyen alakíthatók, így plasztikszerűen kemény és lágy, rugalmas formában is gyártható.
Még több érdekesség a National Geographic 100 zseniális gondolat különszámában olvasható.
tudomany.blog 