Kép

A hűs levegő settenkedő ára

A század közepén akár évente ezer emberéletet is követelhet a légkondicionáló berendezések nyári hőhullámok idején történő fokozott használata az Amerikai Egyesült Államok keleti részén egy új tanulmány szerint. Az elviselhetőbb hőmérsékletet teremtő ketyerék azért lehetnek veszélyesek, mert a működésükhöz szükséges energiát azon a vidéken napjainkban jórészt fosszilis energiahordozók égetésével fedezik, ami a levegőminőség romlásával káros hatást gyakorol az emberi egészségre. Nem kérdés, hogy az egyre gyakoribb és szélsőségesebb hőhullámok idején életeket is menthetnek a lakásokban működő légkondik, a kutatók szerint azonban kiemelten fontos, hogy fogyasztásuk egyre alacsonyabb legyen, energiaigényüket pedig a jövőben nap- és szélerőművek telepítésével fedezzék.

Abel et al. (2018) Air-quality-related health impacts from climate change and from adaptation of cooling demand for buildings in the eastern United States: An interdisciplinary modeling study. PLOS Medicine 15 (7): article no. e1002599. 
Kép

London felett az ég

Délután fél 4 körül lehetett, amikor a 13 millió tárgyi emléket őrző British Museumhoz legközelebb eső metrómegállóban felsétáltunk a felszínre. Bár az elmúlt 176 év legmelegebb októberi napja volt, az olykor kimondottan dermesztő széllökések miatt a kabát mégiscsak elkélt. Hiába az ekkortájt Londonban rendkívül szokatlannak számító 23-25°C-os csúcshőmérséklet, az utcán sétálva tapintható volt a feszültség. A brit fővárosra ugyanis váratlanul olyan sötétség ereszkedett, mint amilyet közvetlenül naplemente előtt lehet tapasztalni, miközben a tűzvörösen izzó napkorong jól láthatóan még magasan járt az égen. A szürkületi homály az élénk okkersárga égbolttal és a széllel együtt olyan érzetet keltett, mintha hirtelen egy marsi homokvihar közepébe csöppentünk volna.

Mind a szokatlan októberi hőségért, mind a kivételes látványt nyújtó égi fényekért az Írország partjait ostromló – mérsékelt övi ciklonná alakult – Ophelia (ex)hurrikán tehető felelőssé, mely néhány nappal korábban jókora mennyiségű szaharai homokot, illetve az Ibériai-félsziget északnyugati részén tomboló erdőtüzek sűrű füstjét is magába szívta. A Brit-szigetek térségébe eljutó nagyméretű füst- és homokszemcsék néhány órára megváltoztatták a fényszóródás jól megszokott természetét, így bevésve 2017. október 16-át a légköroptikai megfigyelések nagykönyvébe.

A cikk az Élet és Tudomány 2017/48. számában jelent meg.

Kép

A szennyezett városi levegő újabb káros hatására derült fény

Számos tanulmányban bizonyították már, hogy a 2,5 mikrométernél kisebb aeroszolrészecskék rendszeres belégzése olykor jelentős egészségkárosodáshoz vezethet, azt azonban korábban még nem vizsgálták, hogy az általános iskolákat gyalogszerrel megközelítő gyermekek fejlődését miként befolyásolják a szervezetükbe kerülő légszennyező anyagok. Bár a legtöbb gyermek iskolába menet csak rövid időt tölt szabad levegőn, a dízelüzemű gépjárművek kipufogógázaiból is származó korom 20 százalékát mégis ilyenkor, ingázás közben lélegzik be. Magasabb légzésszámuk és kisebb tüdőkapacitásuk miatt pedig mindez aránytalanul nagy hatással van rájuk.

A gyermekek kognitív – azaz megismerésre vonatkozó, gondolkodáson alapuló – képességeinek vizsgálatára 29 barcelonai iskola 1234 diákját kísérték figyelemmel a BREATHE projekt kutatói, akik egy év alatt négyszer mérték fel a nebulók munkamemóriáját és megfigyelőképességét. A 7–10 éves gyermekek teljesítményét aszerint értékelték, hogy az otthonuk és iskolájuk közti legrövidebb gyalogos útvonalon milyen koncentrációban lélegeznek be nitrogén-dioxidot, kormot és más 2,5 mikrométernél kisebb aeroszolrészecskéket.

Az új eredmények szerint a koromrészecskéknek és a 2,5 mikrométernél kisebb egyéb szennyezőknek jobban kitett gyermekek munkamemóriája kevésbé fejlődött, mint azoké, akik tisztább levegőn tették meg az iskola és otthon közti sétáikat. A fiúk esetében ráadásul ez a hatás még kifejezettebb volt.

A kutatók mindezzel véletlenül sem szeretnék azt a benyomást kelteni, hogy gyalog vagy biciklivel iskolába járni helytelen lenne, sőt, ennek épp az ellenkezője igaz. A gyermekek napi rutinjába épülő testmozgás egészségügyi előnyei ugyanis messze felülmúlják a légszennyezés esetleges negatív hatásait. Emellett pedig az is elképzelhető, hogy a most feltárt hatások ugyanúgy érintik az autóval vagy tömegközlekedéssel járó gyermekeket is, tehát valószínűleg más közlekedési eszközök sem jelentenének számukra védelmet. A megoldás inkább az lenne, ha autó helyett minél többen választanák a sétát, hiszen így a levegő kevésbé szennyezetté, az iskolába vezető út pedig biztonságosabbá válna.

Alvarez-Pedrerol et al. (2017) Impact of commuting exposure to traffic-related air pollution on cognitive development in children walking to school. Environmental Pollution 231: 837.

Cikkem a National Geographic honlapján.

Kép

Koraszüléshez vezethet a légszennyezés

Egy új tanulmány szerint 2010-ben világszerte 2,7 millió koraszülés, azaz az esetek 18%-a volt összefüggésbe hozható a 2,5 µm-nél kisebb átmérőjű légszennyező aeroszolokkal (PM2,5), melyek fő forrásai a közlekedés és a szilárd tüzelőanyagok. Ezek a részecskék közvetlenül égéskor, majd az égéstermékek légköri átalakulásával egyaránt keletkezhetnek, emellett jelentős mennyiségben tartalmaznak olyan légutakban és tüdőben lerakódni képes egészségkárosító anyagokat, mint a korom, a rákkeltő szerves vegyületek vagy a toxikus nehézfémek. Ezek a szervezetbe kerülve más egyebek mellett tüdő- és méhlepény-gyulladást, méhen belüli gyulladást és véralvadási zavarokat is okozhatnak, mely betegségek már előidézhetik a terhesség 37. hete előtt bekövetkező koraszülést. A legsúlyosabb hatások a kelet- és dél-ázsiai nőket érik: Indiában 1 millió, Kínában pedig fél millió ilyen esetet azonosítottak. Az észak-afrikai, közel-keleti és szub-szaharai térségek lakói a sivatagi homok jelenléte miatt épp úgy veszélyeztetettek, így a megelőző intézkedések világszerte égetően fontosak lennének.

Malley et al. (2017) Preterm birth associated with maternal fine particulate matter exposure: A global, regional and national assessment. Environment International doi:10.1016/j.envint.2017.01.023