Kép

Erdei tündértüzek

A biolumineszcens gombákat számos rejtély övezi. Néhány történet például arról számol be, hogy a fülledt nyári éjszakában, a korhadó tuskók felől kékes fényeket láttak fel-felvillanni az erdőkben. A régi kor embere ezt a jelenséget az erdei koboldoknak tulajdonította, mások szerint pedig a fény azt a helyet jelölte, ahol a tündérek éjszakai dáridókat tartottak. Azt is megfigyelték, hogy ha egy kosár faforgácsot hosszabb ideig a kályha mellett tároltak, az felett időnként fény villant fel. A hazánkban feljegyzett, titokzatosnak vélt jelenségek oka a világító tölcsérgomba, melynek fonalai a lombos fák rönkjeiben élnek. Olaus Magnus svéd történész 1652-ből származó beszámolója szerint az erdő ismeretlen mélységébe merészkedő emberek is az ilyen világító korhadó tölgyfakérgeket használták útjelölésre, hogy visszataláljanak kiindulási helyükhöz. Szokatlan módon a mikronéziai bennszülöttek rituális táncaikban fejdíszként is használtak világító gombákat, illetve összetörték azokat az arcukon, ezzel megijesztve ellenségeiket. Egy világító gomba egyébként általánosan rossz ómen volt, így gyakran elpusztították. Egy híres angol botanikus, George Gardner egyébként úgy fedezett fel egy új fajt 1840-ben, hogy az utcán látott egy csapat fiút egy világító gombával játszani. A fiúk megmutatták neki, hogy a brazíliai kókuszvirággombát melyik korhadó pálmán találták meg, de ezután e fajnak mindaddig látszólag nyoma veszett, míg 2009 sötét újholdas éjszakáin újra fel nem fedezték. Az egyik valószínű elképzelés szerint a ma ismert hatvannál is több világító gombafaj fénykibocsátása azért fontos, mert ennek segítségével csalogatják magukhoz a spórákat terjesztő rovarokat.

Desjardin et al. (2008) Fungi bioluminescence revisited. Photochemical & Photobiological Sciences 7: 170-182. Fotó: Cassius V. Stevani