Mélytengeri aggályok

A mélytengeri füstölgők fém-szulfidjait, a ferromangános bekérgeződést és a mangángumókat célzó bányászat kapcsán a jövőben várható környezeti változások óhatatlanul magukkal hozzák majd a biológiai sokféleség csökkenését is, mely emberi időléptékben mérve valószínűleg visszafordíthatatlan lesz. Bár a bányászat még nem indult meg,  a tengerfenéken rejlő több milliárd tonna mangán, réz, nikkel és kobaltkészletek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Az értékes nyersanyagok kitermelése a tervek szerint évtizedekig is eltarthat majd, a zavarás megszűnése után pedig várhatóan évtizedekre vagy akár

évszázadokra is szükség lehet ahhoz, hogy az érintett területek regenerálódjanak

– ha ez egyáltalán lehetséges. A mélytengeri környezetben bevethető kármentesítési módszerek ráadásul még csak gyerekcipőben járnak, némelyik tervezett bánya területe pedig Ausztria 83 ezer négyzetkilométeres alapterületével is vetekszik majd, így a helyreállítás költségei egyébként is megfizethetetlennek tűnnek. A szakértők szerint tehát a mélytengeri bányászat esetében a biológiai sokféleség megőrzését célzó szabályozás lehet az egyetlen járható út.

Van Dover et al. (2017) Biodiversity loss from deep-sea mining. Nature Geoscience 10: 464–465. Kép: NOAA.

Cikkem a National Geographic honlapján.