Az állatvilágban számos olyan eset ismert, ahol a felnőtt egyedek előszeretettel falják fel fajtársaik utódait, sőt némelyek még saját ivadékaikat sem vetik meg, és azokat is elfogyasztják. De vajon honnan tudhatják biztosan, hogy saját vagy idegen ivadék került-e terítékre? Korábban már kimutatták, hogy egyes kannibalizmusra hajlamos felnőtt halak meg tudják állapítani az egy helyen élő rokon és idegen utódok arányát, ám ezidáig még nem bizonyították, hogy egyetlen különálló embrióról el tudják-e dönteni, hogy hozzájuk tartozik-e vagy sem. Kanadai biológusok most ennek jártak utána. A kutatók egy olyan fogaspontyalakúak közé tartozó kannibálhal (Kryptolebias marmoratus) viselkedését vizsgálták, amely természetes körülmények között a mangrove sós vizébe helyezi önmagával genetikailag azonos ikráit. A laborkísérletek során mindig csak egyetlen embriót vezettek a felnőtt halak elé, melyek az apró jövevényeket észlelve nyomban azok szorgos tanulmányozásába kezdtek. A korábban szigorú böjtre is fogott teszthalak ráadásul még hevesebben, akár hétszer gyorsabban reagáltak a védtelenül érkező embriókra. A szülők azonban meglepő módon csak az idegen fajtársak utódait fogyasztották el, sajátjaikat nem bántották. Az eredmények szerint tehát ezek a kannibálhalak már a fejlődés egy igen korai szakaszában járó magányos embrióról is el tudják dönteni, hogy saját vagy idegen sarj-e, amiben a kutatók szerint kémiai jelek segíthetik az állatokat. Ám hogy miként, az még kérdéses.
Wells & Wright (2017) Do not eat your kids: embryonic kin recognition in an amphibious fish. Behavioral Ecology and Sociobiology 71: 140. Fotó: Wikipédia
Cikkem a National Geographic honlapján.
tudomany.blog 