Kép

Villámlátogatás Bobakföldén

Szalmaszínű bunda, gömbölyű pocak, tömzsi lábak, rövid farok. Így fest Európa két mormotafajának egyike, a körülbelül félméteres bobak (Marmota bobak). Az Urál menti és a kazah sztyeppék gyakori lakójának számító növényevő mókusféle több családból álló telepeken, 4-5 méter mély földalatti kotorékokban éli mindennapjait. Az éjszakai burkolódzás után az első példányok általában pirkadat után fél órával dugják ki a fejüket, napnyugta előtt egy órával pedig már vissza is bújnak oda. Napközben ügyesen kihasználják a kotorékok buckáit: azon álldogálva ugyanis könnyen körbepásztázzák a környéket, ragadozó felbukkanásakor pedig – fokozottan védett közeli rokonához, a közönséges ürgéhez (Spermophilus citellus) hasonlóan – füttyöngetve jelzik társaiknak a közelgő veszélyt. A pusztai mormota néven is ismert bobakok egyedszáma vadászatuk és a sztyeppék művelésre fogása révén a 20. század elején drasztikusan visszaesett, a megfelelő intézkedéseknek köszönhetően azonban elszigetelődött populációik az 1960-as évekre újra megerősödtek, és azóta is stabilak.  Élőhelyükön e percekben valószínűleg csend és béke honol, hiszen épp csak most kezdték meg késő márciusig tartó téli álmukat.

Tsytsulina et al. (2016). Marmota bobak. The IUCN Red List of Threatened Species 2016, Andreychev & Zhalilov (2017) Daily and seasonal activity patterns in steppe marmot (Marmota bobak, Sciuridae, Rodentia) in central part of European Russia. Research Journal of Pharmaceutical, Biological and Chemical Sciences 8 (2) 787-794. Kép: Wikimedia Commons.