A világon csaknem 400 ezer növényfaj él. Ezek némelyike apró, pehelykönnyű magokat terem, melyek a szelek szárnyán akár több kilométerre is eljuthatnak; míg mások nehéz, nagyobbacska terméseit egerek, mókusok vagy madarak hordják messzire. Hiába azonban a változatos stratégia: ha a földet érés helyszínén nincsenek meg a kellő feltételek a csírázás megindulásához, a túlélés esélye elenyésző.
A csírázás feltételei közül az éltető víz mellett rendkívül fontos az optimális hőmérséklet is, ami minden esetben az adott növényfaj fejlődésének környezeti körülményeihez igazodik. Ezt az értéket korábban számtalan növény esetében mérték már a szakemberek, ezidáig azonban nem látott napvilágot olyan tanulmány, mely a csírázási hőmérséklet mintáit globális léptékben elemezte volna. Ezt a hiányt pótolva Alexander Sentinella kollégáival 1312 növényfaj 9737 rekordja esetében hasonlította össze a csírázási hőmérséklet optimumát és szélsőértékeit. A kutatás alapját jelentő adatok a brit Kew Gardens Millenium Magbank adatbázisából származtak, ahol alpesi, szárazföldi, partmenti és szigeti ökoszisztémából származó 39 000 növényfaj magjaiból mintegy 2,3 milliárd szemet őriznek a jövő generációi számára.
Az ausztrál kutatók abból az alapvetésből indultak ki, hogy napjainkban a trópusi növények viszonylag stabil klimatikus körülmények között élnek, ahol mindig egyformán meleg van, ezért magjaik csak ezen a szűk hőmérséklet-tartományon belül csírázhatnak ki. Ehhez képest a magasabb földrajzi szélességi körök mentén élő növények jóval szélesebb tűrőképességgel rendelkeznek, hiszen ezeken a vidékeken az időjárás is bátrabban megmutatja igazán sokszínű arcát. A kialakult helyzetkép azonban jócskán megváltozhat a klímaváltozás hatására, ezért a kutatók azt is figyelembe vették, hogy az adott növényfaj élőhelyén mekkora volt az 1970 és 2000 közé eső három legmelegebb hónap átlaghőmérséklete, valamint azt is, hogy ezekre a területekre mekkora léptékű felmelegedést jósolnak 2070-re a klimatológusok.
A Global Ecology and Biogeography szaklapban megjelent eredmények szerint a trópusi növényfajok a várttal ellentétben viszonylag tág hőmérsékleti tartományon belül képesek kicsírázni, ám 20 százalékuk (41 faj) esetében még ez is szűk lesz ahhoz, hogy a 2070-re jósolt felmelegedést át tudják vészelni. Ha pedig az érintett növények magjai a tűrőképességük felső határa fölé emelkedő hőmérséklet miatt nem fognak tudni kicsírázni, akkor az adott fajok viszonylag rövid időn belül a kihalás szélére sodródhatnak.
Az eredmények alapján szintén veszélyeztetetté válhat további 79 trópusi faj is, amelyek esetében a felmelegedés utáni hőmérséklet várhatóan magasabb lesz, mint a csírázási optimum. Mindez a tanulmány szerint azért jelenthet problémát, mert míg egy mag csírázási sikere az optimumhőmérsékleten általában 100 százalék közeli, addig ennél magasabb hőmérsékleten már csak 50-60 százalék, ami szintén befolyásolhatja az adott populáció túlélési esélyeit.
A kutatók ugyanakkor azt is megállapították, hogy a 45° földrajzi szélességi körön túl élő növények 95 százaléka várhatóan előnyt kovácsolhat majd a globális felmelegedésből, hiszen esetükben a jövőbeli környezet hőmérséklete várhatóan közelebb kerül majd a csírázási optimumhoz.
A cikk az Élet és Tudomány 2020/41. számában jelent meg.
tudomany.blog 