Tollasszippantó

Éjszakai pihenőhelyükön, alvás közben porszívózták be a tollasokat a nagyüzemi betakarító gépek. A nappal végzett munka éjjel sem állt meg a ligetekben, így rendkívül elenyésző esélyük volt csak a túlélésre. A bejelentett esetszámok alapján hektáronként több mint száz, egész Andalúziára vetítve pedig 2,6 millió énekesmadár pusztult így el évente, ám úgy tűnik, idén végre megérkezett Dél-Európába a változás szele.

Az olívaolajra gondolva sokaknak egy lankás, napsütötte mediterrán táj jut először eszébe, ami nem véletlen, hiszen a Földközi-tenger térségében évezredek óta termelik és használják az olajfa terméséből kinyert, jellegzetes ízű és illatú olívaolajat. A mediterrán térség országai Spanyolország, Olaszország, Görögország és Portugália vezetésével mintegy 5 millió hektárnyi olajfaligetben termesztik a bogyókat, melyek révén az Európai Unió a világpiac össztermésének mintegy 65-70 százalékát adja. Azt viszont már jóval kevesebben tudják, hogy a termelés során pontosan miként zajlik le az olajbogyó-szüret, és hogy ezeknek a folyamatoknak bizonyos esetekben milyen súlyos következményei lehetnek.

Míg a kisebb birtokokkal rendelkező termelők lassabb kézi szedéssel, botokkal vagy rázással, a közepes birtokokon pedig vibrációs szüretelőgéppel szedik le a megérett olajbogyókat a fáról, addig az intenzív ültetvényeken a gyors és modern betakarítógépek használatával jóval drasztikusabb módszereket alkalmaznak. Ezekben az esetben egy kombájnszerű szedőgép hatalmas fésűk segítségével, villámgyorsan választja le a bogyókat az ágról, mely a fával szemben ugyan kevésbé kíméletes, ám a módszer segítségével páratlanul magas minőség érhető el, hiszen akár már egy órával a leválasztás után tartályokba kerülhet az olaj.

Az intenzív termesztésnek azonban a csúcsminőség mellett van egy sokkoló mellékhatása is. A szüret időszaka ugyanis egybeesik azzal az időszakkal, amikor a költözőmadarak elérik Európa meleg déli területeit, vonulás közben pedig gyakran a szüretelésre váró fák ágain is megpihennek. A gond az, hogy a bogyókat sokszor éjszaka is szüretelik, így az éjszakai pihenőhelyre bújt énekesmadarak gyakran a bogyókkal együtt a gyűjtőedényekben végzik, méghozzá tömegével.

Öt védett madár teteme a betakarított olajbogyók között
(www.ecologistasenaccion.org)

A mechanikus éjszakai betakarítást és az énekesmadarak tömeges pusztulását egy 2018-ban írt jelentés kapcsolta össze, melyből kiderült, hogy ez a folyamat hektáronként akár több mint száz, teljes Andalúziára vetítve pedig évi 2,6 millió madár pusztulását okozza. A jelentés szerint barátposzátákat, énekes rigókat, erdei pintyeket, vörösbegyeket, zöldikéket, füzikéket, kenderikéket, tengeliceket és billegetőket egyaránt veszélyeztet a jelenség, amit húsba vágóan bizonyítottak a frissen szedett bogyók közt élettelenül fekvő tollasokról készült fotók is.

A nyilvánosságra került bizonyítékok azonban megtették hatásukat. Kitartó madárbarátok és természetvédők nyomására ugyanis 2020 tavaszán Spanyolországban és Portugáliában is betiltották az olajbogyók éjszakai intenzív betakarítását, ami rendkívül fontos előrelépést jelent a vonulás során egyébként is rengeteg veszélyforrás által fenyegetett tollasok védelmét tekintve.

A cikk az Élet és Tudomány 2020/45. számában jelent meg.