Az ázsiai márványospoloska, a foltosszárnyú muslica és a kajszilevéltetű már az egész országban elterjedt, holott egy évtizede még nem is ismertük őket. De vajon, a globalizáció és a klímaváltozás hatására milyen idegenhonos kártevők megjelenésére számíthatunk még a közeljövőben és megállíthatjuk-e a terjedésüket.
Hogy melyik volt az első kártevő, ami bizonyosan a globalizáció miatt jelent meg hazánkban, azt nehéz megmondani. Az egyik legkorábbi történet azonban bizonyosan a 19. század második felében Európa-szerte elterjedő filoxérához, más néven szőlőgyökértetűhöz köthető.
„Ez az észak-amerikai eredetű kártevő szőlő-szaporítóanyag révén – a gyökérzetben és az arra tapadt homokszemcsék közt megbújva – érkezett először Franciaországba az 1860-as években, 1875-ben pedig már a vajdasági Pancsován is megtalálták”
– mutat rá Mezőfi László, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növényvédelmi Intézetének adjunktusa.
A szőlők rettenetes ragályaként emlegetett filoxéra hatása mind mezőgazdasági, mind társadalmi szempontból tragikus volt. Több mint 400 ezer hektár, a hazai szőlőnek mintegy fele egy-két évtizeden belül kipusztult, és ami megmaradt, az is javarészt menthetetlenné vált. Ezzel pedig rengeteg szőlősgazda és napszámos megélhetése került veszélybe, melynek hatására az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején óriási tömegek vándoroltak ki Amerikába.
Ha már Amerikánál tartunk, érdemes említeni, hogy az amerikai szőlőfajoknál a filoxéra nem okoz akkora kártételt, ott ugyanis a betegség lényegében csak a levelet érinti.
„Az amerikai szőlőfajok esetében a filoxéra főként a levélen okoz gubacsos elváltozást, ami nem sodorja veszélybe az egész tőkét. Az európai szőlő viszont rendkívül rosszul reagál a filoxéra gyökérlakó alakjainak szívogatására. Annak hatására ugyanis kóros sejtburjánzás alakul ki a szőlő gyökérzetén, ami miatt a gyökerek egy idő után szétkorhadnak a talajban, majd az egész tőke elpusztul” – folytatja a szakértő.
Öröm az ürömben, hogy végül a megoldást is éppen ez a különbség hozta meg a szőlőtermesztőknek.
Azóta ugyanis olyan oltványszőlőket telepítenek, aminek az alanya amerikai szőlő, míg a nemes rész valamilyen európai szőlőfajta. Így a szőlőgyökértetű nem tud látható kártételt okozni, sem az amerikai szőlő gyökerén, sem az európai levelén.
“Gyümölcsöző” turizmus
A fenti példa esetében a növénynemesítési szándék eredményezte egy idegenhonos, vagyis egészen más égtájról származó faj elterjedését, a mai globalizált világ turizmusa azonban jócskán rásegít erre a folyamatra. Gondoljunk például arra, amikor valaki elmegy egy mediterrán országba nyaralni, és ajándékba pusztán csak egy-két leander hajtást, vagy néhány szem nap érlelte gyümölcsöt hoz haza.
Ártatlan vásárfia – már ha nem lapul benne „valami”. Például egy foltosszárnyú muslica, amelynek első hazánkban kimutatott példánya feltehetően az M7 autópálya egyik pihenőjénél szökött meg egy turista által kukába dobott gyümölcsből 2012 őszén.
„Az azóta országszerte elterjedt muslica különösen azokat a vékony héjú, egészséges bogyós gyümölcsöket károsítja, amelyek szinte teljesen érettek, így az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt már nincs igazán lehetőség növényvédő szerek kijuttatására ilyen röviddel a betakarítás előtt. Az egészséges gyümölcsbe rakott tojások ráadásul még ott a növényen kikelnek, amitől a gyönyörű málna vagy szeder folyóssá válik és eladhatatlan lesz. A helyzet már odáig fokozódott, hogy ez az idegenhonos faj mostanra majdnem hogy’ ellehetetlenítette a málnatermesztést.”
Ez pusztán egy példa, a trend azonban egyértelmű: ahogy a turizmus és a globális kereskedelem fokozódik, úgy jelenik meg egyre több idegenhonos faj hazánkban és más országokban is. Csak az elmúlt 10-15 évben például több tucat új károsító faj jelent meg Magyarországon, sőt olyanok is akadnak, amelyek már a spájzban vannak.
Nagyon félünk például a Kelet-Ázsiában őshonos kőrisrontó karcsú díszbogár megjelenésétől, ami Észak-Amerikában már jelentős kőrispusztulást okozott, és Oroszország és Ukrajna felől várhatóan néhány éven belül Magyarországra is el fog jutni. Ennek a lárvái a kéreg alatt, a farész és a kéreg között rágnak és olyan nagy mennyiségben tudnak felszaporodni, ami várhatóan hazánkban is jelentős erdészeti károkat okoz majd.
Új kártevők, térdre!
E folyamatok többségét főként csak a szakértők tartják szemmel, vannak azonban olyan idegenhonos fajok, amelyekkel a lakosságnak is jócskán meggyűlik a baja. Ilyen például az országszerte elszaporodott harlekin katica, amelynek első egyedeit 2008-ban találták meg a Csepel-szigeten, de ilyen az afrikai eredetű zöld vándorpoloska, vagy épp az ázsiai márványospoloska is.
„Az ázsiai márványospoloska első magyarországi egyedét tanszéki kollégánk, Dr. Vétek Gábor találta meg 2013-ban. Kinyitotta az ablakot a Villányi úton lévő campuson, és az ablakon keresztül pont egy ilyen poloska repült a térdére. Az idegenhonos kártevő tehát kvázi házhoz jött, elterjedésének pedig kimondottan kedvez a melegedő klíma. De PhD-hallgatónk, Borbély Csaba is kimutatott egy új kártevőt 2020-ban, a kajszilevéltetűt. A kajszinak ez idáig hazánkban nem volt igazán levéltetű kártevője, az új faj ellen viszont most már védekezni is kell, ami még egy plusz problémát jelent a gazdáknak.”
A fenti esetek alapján jól látjuk, hogy gyakorlatilag minden évben felbukkan egy vagy több új idegenhonos faj Magyarországon. De vajon lehet valahogyan lassítani vagy térdre kényszeríteni őket?
Nos, a folyamatokat csak lassítani lehet, megakadályozni nem. Ennek egyik eszköze például a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) kezében van, ahol a szakemberek minden import és export szállítmány esetén figyelik a vizsgálatköteles kártevőket.
Tisztaság fél egészség
A szabályok szerint a legtöbb esetben szükség van egy növényegészségügyi bizonyítványra, az ún. növényútlevélre, ami tanúsítja, hogy az adott termény, vagy szaporítóanyag az Európai Unió összes vonatkozó növényegészségügyi követelményének megfelel, azaz nem tartalmaz például valamilyen vizsgálatköteles károsítót. Hasonló a helyzet az Európán kívülről érkező terményekkel, termékekkel is, ezeket is bevizsgálják ugyanis az ottani, de sokszor még az itteni hatóságok is.
Amikor aztán előkerül egy olyan kiemelt jelentőségű idegenhonos kártevő, mint például egy ázsiai csillagos cincér, a szabályok szerint azonnal karantén alá kell vonni az adott területet, a fertőzött növényanyagot pedig meg kell semmisíteni.
A gyakorlatban ezt persze egyáltalán nem egyszerű kivitelezni, hiszen a fejlődő rovarok a fából, deszkákból készült csomagolóanyag, vagy egy raklap belsejében is megbújhatnak, tehát nem feltétlenül kifejlett állapotban jelennek meg a szállítmányban. Épp ezért, ha fennáll a veszélye, hogy egy rakomány fertőzött lehet, további felhasználás előtt speciális kezelésnek vetik alá, amivel meg lehet akadályozni a kérdéses faj tovább terjedését.
Új-Zélandon például nagyon félnek az ázsiai márványospoloska megjelenésétől, ott ugyanis még nem jelent meg ez a faj. Amikor tehát olyan tengerentúli hajórakományok érkeznek, ami között megbújhat ez a poloska, vagy valami más kártevő, sokszor egy hatalmas hangárba rakodják a szállítmányt, ahol bizonyos ideig 50-60 fok körüli hőmérsékletet tartanak fenn, vagy vegyszerekkel fertőtlenítenek. Így az esetlegesen megbújó ízeltlábúak jó eséllyel elpusztulnak.
Potyautasok a poggyászban
A világot keresztül kasul utazó turistákat persze ilyen formában nem fertőtlenítik, így óhatatlan, hogy a bőröndökben megbújjon egy s más. Nem véletlen tehát, hogy a turistákra is szigorú szabályok vonatkoznak, azaz utazóként sem hozhatunk vihetünk akármit a földrészek között. Mint azt a foltosszárnyú muslica esete is példázza, mindössze egyetlen szemetesbe dobott gyümölcs is okozhat komoly galibát az agráriumban.
Magyarországra a személyes fogyasztásra szánt zöldség- és gyümölcsfélék kis mennyiségű – 5 kg alatti – behozatalához nem szükséges növényegészségügyi bizonyítvány, de egy Európai Unión kívüli országból hozott virágcsokorral már megüthetjük a bokánkat. Ha például Japánba vagy Új-Zélandra utazunk, még személyes fogyasztásra szánt gyümölcsöt sem vihetünk magunkkal már a repülőgépre sem, ha pedig mégis megpróbáljuk, kemény büntetésre számíthatunk. Sőt, az ausztrál hatóságok a tengerentúlról érkező gépek utasterét és az utastérben lévő csomagokat még az utasok kiszállása előtt befújják fertőtlenítőszerrel.
A hatóságok mindezt nagyon komolyan veszik. Olyannyira, hogy amikor a távoli rokonoknak Ausztráliába karácsonyi képeslapot küldtünk, amire rá volt ragasztva egy préselt fából készült hópehely, még azt is levették róla. Visszaküldtek nekünk egy tájékoztatót, hogy a lapot továbbították, de a rajta lévő növényi eredetű tárgyat megsemmisítették
– meséli saját példáját a szakértő.
A szigorú szabályozást persze egy szigetországban jóval könnyebb betartatni. Amikor azonban valami egyszer már bejutott az adott földrészre, további terjedését már nem lehet megállítani.
A siker egyik oka az, hogy a kártevő megfelelő környezeti feltételek között könnyedén túlél, mert az újonnan meghódított területeken általában nincsenek jelen a természetes ellenségei, sőt nincs vele szemben ellenállósága a növényfajtáknak sem.
Szintén gond, hogy az ismeretlen tettes ellen sokszor nincs védekezési lehetősége a gazdálkodóknak sem. Ily módon a hatóságoknak a terjedéssel egyidőben ki kell dolgozni a védekezést lehetővé tevő jogi hátteret, illetve az adott országra adaptált növényvédelmi technológiát, amellyel a gazdák az új kártevő ellen védekezhetnek, hiszen a növényvédő szerek használata szintén szigorú szabályozásokhoz kötött. Ha ez sikerül, akkor következhet a jóval lassabb fajtanemesítés, ahol akár az adott kártevővel szemben jóval toleránsabb fajtákat is nemesíthetnek.
A cikk a Tudás.hu honlapon jelent meg. Fotó: https://gd.eppo.int/
tudomany.blog 