Kép

Nagy tojásmustra

A tojás szó hallatán feltehetően mindenkinek a hétköznapi ember által leggyakrabban látott tyúktojás ugrik be, pedig a madarak meszes héjú tojásai egészen sokfélék lehetnek: a baglyoké például gömbölyű, a szalonkaféléké pedig kúpszerű. Bár bőven akad ezek közé eső átmenet is, a különböző tojásformák esetleges funkcióit mindeddig csak kétes hipotézisek latolgatták. Az egyik ilyen szerint például a sziklaszirteken fészkelő madarak azért raknak kúpszerű tojásokat, mert azok nehezebben pottyanhatnak a mélybe. A régóta tartó szakmai vitát most egy nemzetközi kutatógárda tagjai tisztázták, akik soha nem látott részletességgel vizsgálták meg 1400 madárfaj 49 ezer tojásának alaki sajátosságait.

Első lépésként a tojások aszimmetriáját és elliptikusságát számszerűsítették, majd összefüggéseket kerestek a kapott értékek és az adott madárfajra jellemző olyan tulajdonságok között, mint a felnőtt madár testtömege és tápláléka, a fészekalj mérete (egy időben lerakott tojások száma), a fészek jellemzői, a fészkelőhely földrajzi adottságai (hőmérséklet, átlagos csapadék, földrajzi szélesség), a tojásból kikelő fióka fejlettsége (fészeklakó, fészekhagyó) és a felnőtt egyed repülési képessége. Az összehasonlító vizsgálat 1209 madárfaj esetében molekuláris genetikai adatokra is kiterjedt, melynek eredményei szerint a tojásalak egyáltalán nem függ össze a madarak törzsfejlődésével.

A tojások alaki sokfélesége ugyanakkor nem a véletlen műve,

hanem sokkal inkább a madarak életmódjának, pontosabban repülési képességének eltéréseihez köthető. Az áramvonalas testű, jó repülő madarak tojásai ugyanis rendre elliptikusak és aszimmetrikusak voltak. A kutatók szerint az elliptikus, aszimmetrikus alak a tojás szélességének növelése nélkül teheti lehetővé a madár számára a tojásmennyiség maximalizálását, amely a szűkebb petevezetékkel rendelkező, kiválóan repülő szárnyasok esetében különösen előnyös lehet. Bár a kolibri és az albatrosz merőben különbözik egymástól, tojásaik azért lehetnek mégis hasonlóak, mert egyaránt kiváló levegőakrobaták.

Stoddard et al. (2017) Avian egg shape: Form, function, and evolution. Science 356 (6344) 1249-1254.

Még több érdekesség “Madarat tojásáról” című cikkemben, az Élet és Tudomány 2017/28. számában olvasható.

Kép

Üvegcsapdák

Rajzik a dunai tömegtegzes Budapesten! Kétségtelen, hogy a faj nevével nem sokat találkozunk a mindennapokban, holott a Duna-parton sétálva április végétől június elejéig gyakran megfigyelhetjük tömeges repülésüket. Szaporodásuk természetes körülmények között a folyók mentén álló nagyobb fák vagy bokrok csúcsainál zajlik, ám a tegzesrajok gyakran feltűnnek a rakparti üvegpaloták ablakainál is. Később a párosodó tegzesek és a petézéshez készülő nőstények közül egyre több az ablakokra is rászáll, végül pedig rengeteg egyed a Duna vize helyett az üvegre petézik. A rovarok különös viselkedésének hátterében a poláros fényszennyezés áll: rajzás elején vonzóbbnak találják a poláros fényt visszaverő ablakokat, mint a természetes rajzóhelyüket jelentő magas fákat, az ablakra szállva pedig azért petéznek le, mert a vízszintesen poláros üvegfelületet az optikai hasonlóság miatt tévesen vízként azonosítják.

Az üvegnél repdeső rovarfelhő könnyen megszerezhető táplálékot jelent számos madárfajnak is: a barázdabillegetők akár röptükben vagy egy helyben lebegve is képesek elkapni a tegzeseket, az üvegre szállt példányokból pedig házi verebek, szarkák és széncinegék is lakmározhatnak. Egy új megfigyelés szerint nagy fakopáncsok is csipegettek a tegzesekből, ami azért különleges, mert korábban még nem jegyezték fel, hogy ez a faj a közismert fakopácsolás helyett vízparti üvegépületeknél táplálkozott volna.

Pereszlényi et al. (2017) Atypical feeding of woodpeckers, crows and redstarts on mass-swarming Hydropsyche pellucidula caddisflies attracted to glass panes. Urban Ecosystems doi:10.1007/s11252-017-0672-3 (Kép: Kriska György, videó: Supplementary Video Clip 1.)
Kép

Madárles receptre

A természetben átélt élmények kétségkívül pozitív hatással vannak az ember mentális egészségére, ám hogy pontosan miért, az még nem tisztázott. Egy 263 fő válaszait vizsgáló kutatás most új összefüggést talált: aki lakóhelye közelében számos fát és cserjét lát, illetve délutánonként több madárral is találkozik, annál kevésbé jelentkeznek a depresszió, a stressz és a szorongás tünetei. Ráadásul a legtöbb ember csak kismértékben képes az egyes madárfajok megkülönböztetésére, így az eredmények szerint bármelyik faj megteszi a maga pozitív hatását. A hangulati zavarokkal kapcsolatban felmerülő gazdasági költségeket csak Európában évi 187,4 milliárd euróra becsülik, így talán már ez az egyszerű recept is sokat jelenthet a betondzsungelek lakóinak. Blogom olvasójának megvolt már a “napi vadon”?

Cox et al. (2017) Doses of Neighborhood Nature: The Benefits for Mental Health of Living with Nature. BioScience 67 (2) 147-155. ¤ Fotó: Potyó Imre