Kép

Patyolat a metrón

Mögöttem jött egy kis srác a mozgólépcsőn, amikor arra lettem figyelmes, hogy elkezd kiabálni vele az anyukája. Annyi volt a bűne, hogy kapaszkodott, amitől csupa kosz lett a keze, és így már nem eheti meg a szendvicsét, kézmosásra pedig egy ideig nem lesz lehetőség. Pedig ekkor már fél éve használták azt a legújabb nemzetközi kutatásokra épülő magyar fejlesztésű speciális bevonatot, mely forradalmi változást hozott a tömegközlekedési járművek higiéniai körülményeit illetően.

Míg a hagyományos tisztítószerek hatása lényegében a következő érintésig tart, a fémoxid-alapú új fotokatalitikus bevonatrendszer akár egy éven át is képes tisztán tartani a különböző fa-, fém-, üveg- és textilfelületeket, amennyiben azokat kellő fény éri. Fény jelenlétében ugyanis a fotokatalizátor erős oxidációs ereje elpusztítja a baktériumok sejtfalát és membránját, végül pedig azok pusztulásához és lebomlásához vezet. Az utasok bőre ugyanakkor mindvégig teljes biztonságban van, hiszen a kézzel leárnyékolt felületeken a vegyület hatása átmenetileg szünetel. A kezelés hatékonysága minden várakozást felülmúl, hiszen még a legnagyobb forgalmú területeken is ~90%-kal csökkentette a szennyezettséget, méghozzá tartósan. A speciális bevonattal mára közel hatszáz járművet láttak el az országban, melyek között megtalálhatjuk az M2, M3 és M4 vonalakon közlekedő metrókocsikat és az elővárosi héveket is. A kezelés ülésekre, fogantyúkra és 27 300 méter mozgólépcsőkorlátra is kiterjedt. Szóval nincs apelláta: most már tényleg mindig szíveskedjenek kapaszkodni!

resysten.hu
Kép

Űrszigony vagy kamikaze?

Teljesen természetesnek vesszük, hogy okostelefonunk pillanatok alatt közli velünk az úti célunkhoz vezető legrövidebb utat, vagy hogy néhány másodpercen belül az éppen aktuális időjárási adatokhoz is hozzáférhetünk. Azzal azonban már sokan nincsenek tisztában, hogy mindezt műholdak összehangolt működése teszi lehetővé, melyek feladatuk végeztével is Föld körüli pályán maradhatnak. Ezek az űrroncsok később csak lassan vesztenek keringési magasságukból, a velük való ütközés ugyanakkor hatalmas károkat okozhat a még működő űreszközökben.

Megnyugtató, hogy a 10 cm-nél nagyobb űrszemétdarabokat a Föld számos pontjáról napról napra nyomon követik, így ütközésveszély esetén elkerülő manővereket tudnak végrehajtani az érintett műholdakkal. Minden sodródó törmeléket azonban nem tudunk követni: a 10 cm-nél kisebbek egyelőre rejtve maradnak előttünk. Vannak egyébként 1 cm-nél kisebbek is, ezek azonban kevésbé veszélyesek, mivel a fent keringő berendezések jó részét kerámiaszövetből, kevlárrétegekből és alumíniumlemezekből álló pajzzsal látták el, ami elnyeli az ilyen apró törmelékek becsapódási energiáját. A legnagyobb problémát tehát az 1–10 cm-es mérettartományba eső törmelékek jelentik, melyek még a pajzzsal ellátott űreszközökben is képesek kárt tenni.

Az űrszemetelést égetően fontos lenne megállítani, az viszont korántsem egyértelmű, hogy ehhez milyen technológiára van szükség. Lehetne például vitorlát rögzíteni a nagyobb űrszemétdarabokra, melyek a megnövelt felület révén több felsőlégköri részecskével ütköznének, jobban lassulnának, keringési magasságuk csökkenne, ezáltal pedig hamarabb égnének el a légkörben. Vannak azonban olyan elképzelések is, melyek szerint hálóval és szigonnyal vontatnák temető pályára a már nem működő eszközöket, egy svájci kutatócsoport által kigondolt kamikaze műhold pedig a célpontot megragadva, azzal együtt égne el a légkörbe éréskor. Célravezető lehetne a földi bázisú lézerállomások létesítése is: a nagy energiájú és jól fókuszált lézersugárral a homlokfelületén meglőtt űrszemét párologni kezdene, anyag távozna belőle, ezáltal pedig lassulna, csökkenne a keringési magassága, végül pedig szintén a légkörben végezné. De hogyan erősítünk vitorlát egy keringő műholdra? Hogyan töltjük újra egy vontató vagy takarító műhold készleteit? Bármelyik módszer mellett is döntenek a szakértők, a legcélravezetőbb óvintézkedés a további űrszemét keletkezésének minimalizálása lenne.

Mihályi D., Mészáros J. Farkas A. (2015) Mit tudunk az űrszemétről? Helyzetjelentés 1957-től napjainkig. Asztronautikai Tájékoztató. Űrtan évkönyv 2014. 66. 86-96. (Kép: blog.esa.int)
Kép

Nyuszihamm

Gombóc Artúr szereti ugyebár a kerek csokoládét, a szögletest, a hosszút és a rövidet, a gömbölyűt meg a laposat, az édeset, a keserűt és természetesen a megkezdettet is, na és persze minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Húsvét alkalmából most egyfajta csomagolt, üreges csokoládé került górcső alá: Egy 28 113 fő részvételével zajló internetes kutatás szerint a válaszadók 59 %-a a fülénél harap bele először a csokinyúlba, 33 %-nak nincs preferált kezdőpontja, további 4 % pedig a nyúl farkával vagy a lábával kezdi a nyulakodást. Bárhogy is nézzük, ez már megkezdett csokoládé. Kellemes húsvétot kívánok!

Yaremchuk et al. (2017) Seasonality of auricular amputations in rabbits. The Laryngoscope 127 (4) 773-775.
Kép

Zöldet a szürkeállománynak

Egy új kutatás szerint a zöld környezetben töltött idő még az idősebbek szervezetére is kedvező hatást gyakorol. A szakértők zsúfolt utcán és nyugodt városi zöldövezetben sétáló 65 év felettiek agyi idegsejtjeinek elektromos tevékenységét vizsgálva jutottak erre a következtetésre, melyet a résztvevők személyes élményeivel is összevetettek. Az új eredmények hozzájárulhatnak az elöregedő társadalom kedélyállapotának javulásához, legalábbis akkor, ha a várostervezők figyelembe veszik a zöldövezetek efféle jótékony hatásait.

Tilley et al. (2017) Older People’s Experiences of Mobility and Mood in an Urban Environment: A Mixed Methods Approach Using Electroencephalography (EEG) and Interviews. International Journal of Environmental Research and Public Health 14 (2): 151.
Kép

Vízünnep

Hangos gyerekzsivaj és zsíroskenyér-illat töltötte meg a Szigetmonostori Faluház udvarát az idei tavasz első igazán meleg napjain: a Víz Világnapja alkalmából március 21-22-én megrendezett ÖKO-Sziget rendezvényre 14 település 15 iskolájából közel 1100 általános iskolás érkezett. Hogyan tisztítják a szennyvizet? Mire jó a mederkotró? Hogy kerül az Észak-Amerikában őshonos cifrarák a Dunába? A tudományos ismeretterjesztő programokon és interaktív bemutatókon ehhez hasonló kérdésekre kaphattak válaszokat a nebulók, méghozzá kézzel (és csipesszel) fogható módon. A Duna-Ipoly Nemzeti Park sátránál lerágott gally és hódprém is várta az érdeklődőket, akik legjobb tippjeikkel is csupán huszadára becsülték a hód 12 ezres négyzetcentinkénti szőrmennyiségét.

Még több érdekesség a Magyar Katolikus Rádió március 27-i Életre-való című műsorában, illetve “Hódvizit és korallkészítés” című cikkemben, az Élet és Tudomány 2017/14. számában.

Kép

Szteroiddal a rovar-felnőttkor felé

Petéből lárva, lárvából báb, bábból kifejlett állat. A bonyolult testi átalakulásokkal járó metamorfózison számos rovar átesik, míg felnőtt korára ivaréretté nem válik. Bár ennek legfontosabb állomásait és történéseit már korábban jól ismerték, az átalakulás pontos időzítését meghatározó molekuláris folyamatokat mindeddig homály fedte. A régóta várt áttörést egy ecetmuslicákkal végzett kísérletsorozat hozta meg, mely szerint a fiatalkori fejlődési időszak végét szteroid hormonokat termelő sejtek jelzik a rovarnak. Mivel ezek a sejtek a bennük lévő DNS megkettőződése után sem válnak ketté, egy idő után sejtmagjuk “óriásira” nőhet. Egy bizonyos szint elérése után visszafordíthatatlanul beindul a rovar testében a szteroidtermelés, ami egyúttal átalakulásának kiindulópontját is jelenti. A felfedezés a mezőgazdasági kártevők visszaszorítása mellett a szteroidokkal összefüggő olyan betegségek jobb megértésében is segíthet, mint a mell- és prosztatarák.

Ohhara et al. (2017) Nutrient-Dependent Endocycling in Steroidogenic Tissue Dictates Timing of Metamorphosis in Drosophila melanogaster. PLoS Genetics 13 (1) e1006583.