Innovatív módszerrel lépnének fel a kutatók az álomkór, a fekélyekkel járó leismaniasis és a szívproblémákat is okozó Chagas-kór terjedése ellen, melyek emberek millióit érintik világszerte. A betegségeket egysejtű élősködők okozzák, melyek különböző vérszívók csípése által kerülnek az emberi véráramba. Az álomkór például a cecelégy nyála által továbbított Trypanosoma brucei, a Chagas-kór pedig a vérszívó rablópoloska csípés helyéhez ürített székletével terjedő T. cruzi ostoros parazitákhoz köthető. A T. brucei paraziták kezdetben 2-3 héten át a rovarok bélrendszerében élnek, később pedig a nyálmirigyekbe vándorolnak át, ahonnan a következő csípéskor már közvetlenül az emberi szervezetbe juthatnak. A cecelégy testében való vándorlás azonban veszélyekkel terhes számukra, hiszen át kell haladniuk például a bélrendszer fizikai határain vagy ellen kell állniuk az emésztőenzimeknek. Azt már korábban felfedezték, hogy a paraziták ezt az utat nem egyedül, hanem csoportosan teszik meg, azt azonban mostanáig homály fedte, hogy mozgásukat vajon hogyan képesek összehangolni?
A legújabb kutatások szerint az egyedek közti kommunikációt jelzőhólyagocskák (exoszómák) segítik, amiket veszély esetén maguk a paraziták választanak ki. Ezek megjelenése megzavarja és megakasztja a szomszédos élősködők addig akadály nélkül folyó vándorlását is, mintha a „felderítők” azt üzennék utánuk érkező társaiknak: maradjatok távol! Az eredmények azt sugallják, hogy ez a fajta „parazitacsevej” távol tartja az életerős egyedeket a sérültektől, és nem utolsó sorban a kedvezőtlen környezeti hatásoktól is. Az eredmények a bábeli esetre emlékeztetnek: ha sikerülne kikapcsolni a paraziták közti kommunikációs rendszert, az olyan új gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet, melyek a kezelésben és a pusztító betegségek terjedésének megelőzésében egyaránt segíthetnek.
Eliaz et al. (2017) Exosome secretion affects social motility in Trypanosoma brucei. PLOS Pathogens 13 (3) article. no. e1006245. (Kép: Fig. 8. Hősokkra kiválasztott jelzőhólyagocskák)
Még több érdekesség az Élet és Tudomány 2017/17. számában megjelent cikkemben olvasható.
tudomany.blog 