Ellenségem ellensége a barátom

Az óceán felső, fényes zónájában élőkre számos veszély leselkedik. Olyan eset is ismeretes, ahol a magát veszélyben érző prédaállat azért kezd el világítani, hogy a helyszínre csábítsa ellensége ellenségét. Ezt a fortélyt alkalmazzák például a páncélos ostorosok, amik a rájuk vadászó rákok elől kis méretük folytán képtelenek lennének gyorsan elmenekülni, így inkább felkeltik a rákok ragadozóinak figyelmét. Kék vagy zöld felfénylésüket már a vizet ért legkisebb mechanikai zavar – például egy hajó elhaladása, vagy egy kő vízbe csapódása – is kiváltja, ami pedig nagy tömegű jelenlétük esetén megragadó látvány. A Két óceán között című könyvük szerint Jiří Hanzelka és Miroslav Zikmund cseh világutazókat is ez a jelenség kápráztathatta el a Panamai-öböl térségében, amikor „a bárka farától a zöldesen csillogó gyöngyök hosszú füzére libbent el káprázatosan ragyogva” és „az óceán végtelen tükrét újra meg újra zöldes hullámsörték söpörték végig”.

Fotó: Sander van der Wel