Kétszáznál is több forrás tesz említést egy igen különös indiai-óceáni térségről, ahol „fehéres ragyogás észlelhető a horizonton”, azon áthaladva pedig a „tejfehér tenger teljesen körülveszi a hajót”. A rejtélyről Jules Verne is írt Nemo kapitány című művében, aki szerint a „tenger fehér színe milliárdnyi ázalékállatka jelenlététől ered”, amik „néha mérföldekre terjedő darabon tapadnak egymáshoz”. A tejes tenger története egészen a közelmúltig csupán legendaszámba ment, mivel úgy gondolták, hogy a jelenséghez szükséges baktériumkoncentráció természetes körülmények között nem állhat elő a vizekben. 2005-ben azonban Steven Miller és munkatársai hozzájutottak néhány műholdképhez, amit éppen azon az 1995-ös éjszakán készítettek, amikor a Lima brit kereskedelmi hajó naplója szerint látszott a lenyűgöző jelenség. Nagy meglepetésükre a megadott koordinátáknál megtalálták a fénykibocsátó Vibrio harvey baktériumok által megfestett, mintegy 15 ezer km2-nyi tejes tengert. A titokra tehát fény derült, a jelenség pontos hátterének és esetleges környezeti hatásainak megértéséhez azonban további kutatások szükségesek.
Tejes tenger hullámain
tudomany.blog 